Sebastian Gregory Blaze

Név: Sebastian Gregory Blaze
Születési hely, év: 1992. július 1. USA, Michigan állam, Detroit
Kor: 20
Titulus: Őrző
Származás: félvér
Álláspont: jó
Elemi mágia: Rendmágia
Pálca: 11,5 hüvelyk, égerfa, oroszlánszőr maggal, hófehér pálca, fekete markolattal
Play By: Cam Gigandet


Jellem:
Seb… Igen, én vagyok. Ha pár évvel ez előtt megkérdezel, inkább úgy írnám le magam, hogy haver, egyszer élünk ember vagyok, nagyon forrófejű, meggondolatlan, túlteng bennem a bizonyítási vágy… Mára azonban teljesen más ember lettem, egy magabiztos (nem, nem egoista) megkomolyodott ember vagyok… Igen felnőttem. A természetem alapjában véve békés, nagyon kevesen tudnak engem felhúzni, és nem sok olyan dolog van, amin fel tudom idegesíteni magam. Tetteimet mindig átgondolom, mérlegelem, és következtetek, hogy mi miért lenne jó… Keveset lehet már látni nevetni, viccelődni. Egyszerűen megkomolyodtam, bár nagyon jó lelkem van, segítek bárkinek bármiben, ha megtalál, és bizalommal fordulhat hozzám… Úgy gondolom, jobb ember lettem, mint voltam, és arra jutottam, hogy így teljesen elfogadtam magam, olyannak, amilyennek vagyok, egy egyszerű varázslónak, aki már kilépett a kamaszkorból, és elindult a felnőttkor sejtelmes kapui felé, ami megannyi csodát rejt.

Kinézet:
Az utóbbi évek során férfiasabb lettem, és talán még nőttem is egy kicsit. 187 cm lehetek, 75 kg, tiszta izom… Rövid barna, vagy ha úgy tűnhet, akkor szőkésbarna hajam van, ami nem sűrűn lát fésűt, rakoncátlan, néha zselézett, néha nem, kedvemtől, és persze időmtől is függ ez. Mint említettem kigyúrt vagyok, eléggé, testemet több helyen is tetoválások díszítik, amikre büszke vagyok… Kék szemeimből az érzelmeket nem sűrűn lehet kiolvasni, hiszen jól tudom kontrollálni a lelkem tükreit, így könnyen össze tudom zavarni a beszélgetőpartnerem ezekkel… Öltözködés terén… Könnyed vagyok, hiszen fiús cuccokat rángatok magamra… Néha amikor úgy tartja kedvem kiöltözök, de van amikor farmer-póló-tornacsuka van rajtam, de ez is a kedvemtől és az időmtől, meg persze az energiámtól is függ, mennyire csípem ki magam…


Történet:

Tudjátok… Már azt sem tudom, hogy hol kezdjem… Annyi minden történt velem az iskolás éveim alatt, hogy az szinte megszámlálhatatlan… Annyira nincsen kedvem elfogadni, hogy elmentem az iskolából, annyira nincsen kedvem elfogadni, hogy otthagytam Cintót… De ezeken sajnos már változtatni nem lehet. Mint azon sem, hogy megszülettem 1992-ben, július hónapjának az első napján, egy villanyfényes éjszakában, az Egyesült Államok-béli Detroit-ban. A családom egyszerű család, félvér vagyok, ugyanis apa mugli, anya pedig boszorkány. Apa persze nem hagyta el anyát, amikor megtudta, így mondhatni, hogy egy igen erős család kötelékében éltem le a gyerekkoromat, és a kora kamaszkori éveimet is. Amikor anyuék hazavitték, ugyan nem sejtették, de remélték, hogy én sem leszek hétköznapi gyerek, szóval azt remélték, hogy varázsló leszek. Őszintén szólva, én örülök hogy az lettem, mert a mágia nélkül lemaradtam volna sok szép olyan dologról, mint ami eddig történt velem, és őszintén, ha most hétköznapi ember lennék, tényleg azt kívánnám, hogy legyek varázsló, de mivel nem vagyok hétköznapi, nem kívánom azt, hogy mugli legyek. A gyerekkoromra visszatérve, mindig is duci kisgyerek voltam, vagyis a mindig is-t azt úgy kb. 7 éves koromig értettem, hiszen addigra lefogytam, nem tudom minek köszönhetően, de aztán végül megtörtént, szóval én ennek csak örülni tudok. Amikor hat éves voltam, akkor megszületett a kishúgom… Vagyis a kishúgaim, mivel ők ikrek, de sajnos nem rendelkeznek varázserővel, így a családban csak anyu, és én vagyunk azok, akiknek megadatott, hogy mágiát használjanak… Hat éves koromtól általános iskolába jártam, ahol rengeteg csínytettet hajtottam végre, anyámék nem voltak rám túlzottan büszkék, hiszne állandóan azzal fogadták őket, hogy a kis Sebastian megint rossz fát tett a tűzre. Én mindig élveztem ezeke a gyerekes poénokat, de nem hinném, hogy más annyira élvezte volna. Anyu elmondta nekem, hogy mi vagyok, amikor megbizonyosodott róla egy véletlen folytán, így azt is elmondta, hogy egy varázslóiskolába fogok kerülni… Ez a Roxfort lett, ahol a Griffendél házba kerültem… Itt jól meg is voltam egy darabig, azonban mielőtt kezdhettem volna a hatodikat, átmentem a Wilianbe… Itt sokkal lazábban foghattam magam, és ugyanakkor foglalkozhattam azzal, ami akkoriban akartam lenni: auror… De aztán az évek, és a kibékülés köztem, és James Miller közt (akkor kezdődött köztünk a rivalizálás, majd ellenségeskedés, mikor a Wilianbe kerültem) más irányok felé sodort… Érdeklődni kezdtem az Őrzők Testvérisége iránt, és sokat kutattam a történetüket, azt, hogy hogyan tudok bekerülni oda, és végül sikerült is, így már egy éve a Testvériség tagja vagyok, és eltökélt célom, hogy szolgáljam azt, akár az életem végéig, vagy egy nemes cél közben a Testvériségért veszítsem el azt… Az életem lett, és nagyon keményen küzdök, hogy erősebb, jobb varázsló lehessen belőlem.



Egyéb: Valamilyen különös véletlen folytán érzékenyebben reagál a tűzvarázslatokra
Állat: Egy öreg macskabaglyom van, aki a Röppencs névre hallgat.