Ajna Dellacqua

Jelszó:aaeaua

Ajna Dellacqua[/center]

Név: Ajna Dellacqua
Születési hely, év: London, 1996.03.8
Kor: 16
Iskola: Wilian
Ház: Plama
Évfolyam: 1
Származás: Aranyvér
Álláspont: Jó
Elemi mágia: A Jóság Ereje mágiaforma (Angyalmágia vagy más néven Gyógyítás)
Képes kézrátétellel gyógyítani, képes megnyugtatni másokat, vagy akár képes mások pozitív gondolatait felerősíteni.
Pálca: 11.5 hüvelyk, Tölgyfa, Unikornisszőr.
Play By: Amanda Seyfried


Jellem:
Kedves, mosolygós, okos, figyelmes, félénk, bizalmatlan. Kedvességem határtalan és még a legnagyobb ellenségeimmel is képes vagyok kedvesen beszélni. Sokat mosolygok, mások szerint a mosolyom kincset ér. Jó tanuló vagyok, próbálok az órákon koncentrálni és a leckét mindig megírni. Odafigyelek másokra és próbálom úgy összehozni a dolgokat, hogy az mindenkinek tetsszen. Mikor zavarban vagyok, képes vagyok leejteni mindent, ami a kezemben van. Más emberekkel szemben nem táplálok nagy bizalmat. Nagyon nehezen nyílok meg, de mikor ez megtörténik, teljesen feloldódok. Mások előtt a véleményem nem merem elmondani, inkább hallgatok, és a többiekre figyelek.

Kinézet:
Hosszú, szőke, ápolt hajam van, amit általában szabadon hordok. De van, hogy kontyba vagy copfba kötöm. Szürkés szemem van. Magas vagyok, 175cm. Nőies, arányos testalkatú vagyok. A bőröm fehér, de picit rózsaszínes. A ruhatáram követi a divatot. Mindig sminkelem magam, de csak valami egyszerűt. Szemceruza, alapozó és spirál.


Történet:
1996-ban születtem, Londonban. Egy gazdag családba születtem. Egy hatalmas házunk volt és csak hárman éltünk ott. Szüleim Anna Martinez és Alexander Dellacqua. Boldogságban és mágiában nevelkedtem. Mikor kicsi voltam apám különböző varázslatokkal szórakoztatott. Ahogy nőttem ezt abba is hagyta. Anyám mindig meséket mondott nekem. Varázslatról és mitikus lényekről. Jó gyermekkorom volt, kivéve azt a részét mikor először jelentkezett nálam a képességem.
Mikor 6 éves lettem apám magántanárt hívott hozzám. Örültem, hogy tanulhatok, mert olyan akartam lenni, mint a szüleim. Sikeres a szakmájában. Naphosszat csak tanultam, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. Miután a tanár elment kiengedtek a parkba, hogy a többi velem, egykorú gyerekekkel játszhassak. Ezt minden nap eljátszottuk. Pár hét múlva viszont különös dolog történt velem. Éppen egy kislánnyal játszottam. Fogócskáztunk. Ő eleset és vérezni kezdett a térde. Én oda futottam hozzá és nyugtatgatni kezdtem. Közben az anyukája is és a többi gyerek is idejött, természetesen szülőstül. Körbe állták a lányt, aki csak zokogott. Kezemet a térdére tettem és pár pillanat múlva nyoma sem volt a sérülésének. Mindenki furcsán nézett rám. A gyerekek már nem beszéltek és nem is játszottak velem. A szülők féltették tőlem a gyerekeiket. Egyetlen pillanat miatt azt hittem, hogy tönkre ment az életem. Nem voltak barátaim. Ez hatalmas traumát jelentett a számomra. E miatt a furcsaságom miatt elvesztettem a barátaimat. Többet nem bíztam meg senkiben, akit nem találtam méltónak rá. Mikor a szüleimnek említettem a dolgot csak örülni tudtak. Nem értettem, hogy miért. Annak örülnek, hogy nincsenek barátaim? Hogy mindenki furcsának tart? Nem! Annak örültek, hogy jelentkezett a varázserőm. Mindenbe beavattak. Meséltek történeteket is. Meséltek az iskolákról ahova ők jártak. Ezekkel a mesékkel aludtam el és másnap csak azért keltem fel, mert én is be akartam kerülni azokba az iskolákba. A magántanárnál nem éreztem jól magamat. Gyerekek közé akartam kerülni. Ezért apu beíratott egy iskolába. Az első napok döcögősen indultak. Félénken ültem a hátsó padban és próbáltam figyelni a tanárra. Mikor a gyerekeknek ez feltűnt azonnal barátkozni kezdtek velem. Jól esett, hogy így figyelnek rám. Pár nap múlva már én is feloldódtam és vígan társalogtam az osztálytársaimmal. Rengeteg barátot szereztem magamnak. A képességemet pedig rejtegetni próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Így teltek az évek. Mikor 16 lettem kaptam egy levelet a Wilianből. miszerint bekerültem az iskolájukba. Mérhetetlenül boldog voltam. A szüleim is azok voltak. Izgatottan vártam, hogy milyen lesz.
A Plama házba osztottak be. Elégedett voltam vele. Azóta próbálok alkalmazkodni és beilleszkedni a többiek közé. Hát… kisebb-nagyobb sikerrel.


Egyéb: Hobbim az olvasás és a fényképezés. Egyszerűen imádok olvasni. Mindent elolvasok, ami a kezem közé akad. A fényképezés pedig a másik szenvedélyem. Van egy kamerám, amit mindenhova magammal cipelek.
Állat: -