Alex Russo

Név: Alex Russo
Születési hely, év: 1993. augusztus 16., Berlin
Kor: 18
Titulus: halálfaló
Származás: aranyvér
Álláspont: sötét oldal
Elemi mágia: -
Pálca: mogyoró fa, 9 hüvelyk, kellemesen rugalmas, kígyóméreg
Play By: Miranda Kerr


Jellem:
Igen szeszélyes egy ember. Általában mindenkivel undok és gonosz. De valójában sokkal kedvesebb, és jobbik énjét csak azoknak mutatja meg, akik megérdemlik és szimpatikusak Lex számára. Bátor tud lenni ha akar és olyas miért kell küzdenie ami érdekli. Okos bár neki is van még mit tanulnia. Ha valaki beleköt, ő sem fogja sokáig vissza magát. Sokszor bunyózik pedig nem kéne. Nem az a jó kis lány típus, sokan inkább fiúsnak mondanák. Barátkozni könnyen tud csak sokszor nem akar. Inkább az a magányos farkastípus, de bízik benne, hogy talál olyan embereket akikkel jól érzi magát, és akik megértik. Sokkal érzékenyebb mint mutatja magát, de még csak nem is sír, mert úgy tartja, hogy a sírás a gyengeség jele. Hát inkább csendben szenved.

Kinézet:
173 cm magas, jó alakú lány. Szeme szürkéskék szemű, de sokszor a szürke a domináns szín. Barna haja, mindig vadóc frizurával van felruházva. Nagyon ritka mondjuk fölkontyolt, vagy ilyesmi hajjal látni. Ruházata egyáltalán nem vissza fogott sőt néha még kihívó is. Szereti a sötét színeket, így a fehéren, sárgán, kéken kívül más ehez hasonló színekben nem igazán látni. Sminket majdnem minden nap visel, de általában csak szemét festi meg szájfényt használ és néha-néha egy kis rúzst. Van egy szív alakú tetoválás a jobb vállánál, bár ezt nem igazán mutogatja.


Történet:
Én 1991 egyik esős nyári napján láttam meg a világot. Anyám otthon szült meg, de szerencsére azért orvost hívtak. A szüleim örültek annak, hogy ép és egészséges vagyok, de apámban ott volt az az egy dolog, hogy ő fiút szeretne. Ettől függetlenül is imádott engem, hisz még is csak a lánya vagyok és voltam. Nevemet 1 óra töprengés után választották ki, a dédnagyanyám nevét örököltem. Így kaptam meg ezt az Alex nevet, amit egész életembe gyűlöltem és most is szívből utálom. Második nevemet, pedig csak úgy hozzá tették, hogy legyen az is. Apám sokszor nem volt otthon és ez főleg három éves koromtól kezdett nagyon érdekelni. Hiába kérdeztem miért nincs otthon, még csak válaszra se méltatta a kérdésemet. jól tudtam, hogy varázslók vagyunk így gondoltam a munkája miatt van és ez nem marad így sokáig. De semmi sem változott Négyéves koromtól kezdve, nevelőnő nevelt, mert a drága szüleim folytan elvoltak. Ezt a tudatlanságot még tűrtem egészen ötödik születésnapomig. Akkor oda álltam kettőjük elé és kerek perec kijelentettem, hogy mindent tudni akarok. Egy kicsit meglepődtek, hogy milyen is vagyok, mert egyáltalán nem ismertek. Végül is elmondtak mindent nekem. Meséltek arról, hogy halálfalók, mit is jelent ez és, hogy ki is az a Voldemort. Egy kicsit lesokkoltak a hírek, de eltudtam fogadni azt a tényt, hogy a szüleim milyenek. Innentől kezdve, otthon se viselkedtek másképp velem. Szóval ilyen szülőkkel, és a mugli utálattal szívembe nőttem és nőttem. Majd azon a nyáron mikor 11. születésnapomat ünnepeltem, jött egy levél a Roxfortból. Szüleim nagyon megörültek a hírnek, hogy fölvettek az iskolába. Másnap meg is vettünk mindent ami az iskolába kell. Én már alig vártam a szeptember elsejét, ami hála égnek hamar el is jött. Szíven hevesen mikor elindult a vonat, de akkor vert a leggyorsabban mikor a beosztásra került sor. Mikor kimondták a nevem, nagy levegőt vettem és fölültem a székre. A Teszlek süveg szinte azonnal kimondta annak a háznak a nevét, amibe kerülni akartam. Az egész termet beszegte az az egy szó: Mardekár. Szüleimnek sem okoztam csalódást, így még jobban örültem annak, hogy melyik házba kerültem. A tanévek során, csak a tanulásra koncentráltam. Barátokat nem szereztem, még a fiúkra sem figyeltem. Sikeresen és kitűnően végeztem az iskolában. Mikor haza értem, eléggé különös hangulat várt otthon. Szüleim letörtek voltak mintha rossz fát tettem volna a tűzre. Nagy unszolás után anyám elmondta, hogy a Sötét nagyúr azt parancsolta neki, hogy engem is toborozzanak be a seregébe. Én meg csak mosolyogva válaszoltam neki, hogy nem baj, miattuk beállok. Igazából már rég vágytam arra, hogy elmehessek halálfalónak és végre ott volt az a lehetőség. Még egy fél évet sem telt el, már is azt a sokkot kellet megérnem, hogy anyámat megölték. És a szemem láttára. Lesokkolt az a mi történt. Még most is minden éjszaka látom ugyan úgy az eseményeket. Én küzdök valamilyen férfival, anyám meg egy nővel. Nem tudom kik lehettek azok, de ránk támadtak hát nem hagyhattuk magunkat. Aztán mikor az idegen aki anyám ellen harcolt kimondta azt az átkot, amit nem vártam se én se az édesanyám. Minden le lassult abban a pár másodpercben. A férfit egy varázslattal a falnak vágtam és elájult, én meg anyám felé kezdtem el futni, hogy segítsek. De elkéstem. Már csak az élettelen testet tudtam elkapni, amit azonnal leengedtem a földre, és én anyám gyilkosa felé fordultam. És ekkor mondtam ki én is azt az átkot, ami nem is olyan rég hangzott el. Életembe először öltem, de annyira fájt és dühített az égész, hogy nem is törődtem avval amit tettem. Már jól belém nevelték a fájdalom eltűrését így még sírni se voltam képes. Egy jó pár óra után találtak csak rám. Apám próbált rávenni, hogy inkább vonuljak vissza de én nemet mondtam, mert a férfit még mindig nem kaptam el, mert ő időközbe elmenekült. És őt keresem azóta is. Járom a világot, hogy betudjam fejezni bosszúmat. Hogy őt miért is akarom megölni? Mert ha ő nem támadott volna rám megtudtam volna védeni anyámat, de nem tudtam. És ez nem csak az én hibám hanem azé a férfié is. Megfogadtam anyám temetésén, hogy addig nem nyugszom míg meg nem találom a másikat is. És ezt be is fogom tartani, vagy legalább is megpróbálom.


Egyéb: imádja a kiscicákat, nagyon nehéz őt elrángatni egy tündéri kiscica mellől, valamint tud hopponálni
Állat: egy fehér papagáj, ami egyfolytában jártatja a száját és kutya, Bell

Jó, sokkal jobb, megy ez

Annyi csak még, hogy nincs avval. Van helyette azzal.

Egyébként meg nyomás játszani ELFOGADVA