Masashi

Név: Masashi (eredetit nem használja, amúgy Darren Margera) ~ és Yamiként[sötétség] szoktam a Masashin kívül bemutatkozni ~
Születési hely, év: Kanagawa, 1987. július 9.
Kor: 25 lesz
Titulus: Halálfaló-segéd...? ~ Inkább szövetséges ~
Származás: Aranyvér
Álláspont: Attól függ, honnan fújnak neki, de általában rosszak
Elemi mágia: Áttetsző test
Pálca: 10,5 hüvelyk, akácfa, kígyóméreg maggal ~ Nem igaz, mert lepkekakiban termesztett magnólia szirmából összepréselt rúd, ecca-eccarvúszőr maggal >(^_^)< ~
Play By: Matsumoto Takanori (Ruki, a GazetteE énekese)


Jellem:
A legjobb szó rá: kiismerhetetlen. Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam róla, de azért részletezzük egy kicsit. Kinézete ellenére nem nagyon szereti a feltűnést, tökéletesen meg tud bújni a háttérben, ami "bevetésnél" hasznára is válik. Mondjuk ez nem meglepő, ha azt vesszük, hogy láthatatlanná tud válni. Mindegy, most arra céloztam, hogy anélkül is sikerül neki. Bár szadista, ok nélkül nem ölne, mivel az nem szórakoztató számára, ha az alany, akit kipécézett magának halott, ő inkább a szenvedésüket szereti látni. Ugyanígy magával, élvezi, ha kínozzák, de mivel kiismerhetetlen, nem mindig viseli el, és nem akárkitől. Eléggé nemtörődöm és makacs. Ha valamit meg akarnak csináltatni vele, amit ő nem akar, olyan cirkuszt levág... Azok a "cirkuszok" mindig emberáldozatot követelnek. Tökéletesen, szemrebbenés nélkül hazudik, bár nem sűrűn teszi, csak ha a helyzet úgy kívánja. Természetesen vannak pozitív tulajdonságai is, kinek ne lennének? Ha valaki nagynehezen kiharcolja, hogy megbízzon benne, azzal teljesen el tud lazulni, és egész elviselhető lesz. Nem mondom, hogy mindenáron megvédi ezeket a kivételes embereket(?), de azért nem hagyja őket szarban, ha már ennyit szenvedtek a viszonylag jó kapcsolatért. Nos, ezek mind csak általános dolgok, az elején azzal kezdtem, hogy kiismerhetetlen, szóval bármikor csinálhat valamit, ami ezeknek ellent mond.

Kinézet:
Japán származásához méltón kicsi, összesen 162 cm-t mért legutóbb, és nőni már nem fog, innentől már csak össze tud menni, de szerencsére még nem mostanában. Szokott platformot vagy magastalpú csizmát hordani, hogy ne tűnjön kicsinek, bár nem mindig tudja elviselni. Ruhák alapján annyira nem kiismerhetetlen szerencsére. Imádja a kihívó cuccokat, a bőrt, a csőnadrágot, a napszemüveget, a sminket. Néha szokott normálisan is felöltözni, de az nagyon ritka, mindig látszik rajta, hogy valami nem oké a fejében.
Haja alapban fekete és egyenes, de mindig máshogy hordja és általában szőkére festve, esetleg a feketében egy pink tincs, vöröses göndör, lila, kék... Szemei sötétbarnák, de nem sűrűn látni kontaktlencse nélkül, ami legtöbbször világító husky-kék, néha zöld. 5 fülbevalója van bal fülében és egy tágító, amibe néha belerak valamit, mintha az is lyuk lenne. Egész nyakán végighalad pár fekete csík, amiket fogalma sincs, honnan szerzett, de ha bassza a csőrét, eltakarja alapozóval.


Történet:
A házban még világos van, pedig lassan éjfélre jár az idő. Az egész utca alszik, itt azonban még kiszűrődik a fény a drapérián át is egy vékony csíkban. Nem, nem a lámpák adják, hanem a film, amely megy a tévében. Nem túl szívderítő, ráadásul nem is valami jó, ugyanakkor a nézői, két férfi szinte oda tapadnak a szemükkel a képernyőre, és a képsorok csak peregnek tovább. Nemrég kezdődhetett az egész, egy kisgyermek a képernyőn éppen a takarója alá bújik, és próbálja befogni a fülét. A háttérben női sikolyok és ütések sora hangzik fel, utána egy részeg férfi bika szerű ordítása. A gyermek könnyezik, a „mama“ szót suttogja a párnába, és aludni próbál. De nem sikerül, a hangok erősödnek, a kicsi mintha valamit megérezne, a fejére rántja a takarót. Nem lehet több öt évesnél. Hirtelen kicsapódik az ajtó, fény vetül az ágy kopott kék takarójára, az ajtóban pedig felbukkan egy nagyjából 120 kilós, jól megtermett, és felbőszült férfi. Mögötte egy csontsovány, vérző nő sír, könyörög, hogy a gyereket ne bántsa, de nem figyel rá. Az anya megpróbál a gyermeke elé ugrani, újabb pofon, neki zuhan a szekrénynek. Csak most látszik, hogy előrehaladott terhes, és ijedten a hasához kap. Már nem mer ellenkezni, valószínűleg felállni sem tud, tehetetlenül nézi, ahogyan a részeg férje kirángatja a kicsit az ágyból, majd előkerül a nadrágszíj és verni kezdi. A gyermek sír, kiáltozik, de senki nem figyel rá. Nemsokára a földre zuhan, elájul. Az anya mellé mászik, és elszörnyedve kezdi el letakarítani a vért gyermeke hátáról. Az egész képből sugárzik a félelem, és a fájdalom. Hamarosan az apa kimegy, a kép elsötétedik. Pár másodperc szünet, az ember azt hinné, végre vége az egésznek, ám ekkor újra látjuk az anyát. Most egy kis szobában van, kezében egy síró újszülött, és minden erejével igyekszik elhallgattatni. Mellette ott a fiú, arcán lila zúzódásokkal, és ő is a kicsit nézi. Félhomály van, hamarosan felhangzik az ismerős, és rémisztő hang, amely követeli, hogy halkítsák el a bőgő kicsit, mielőtt kitekeri a nyakát. Végül megnyugszik, a zaj egy időre elhal. Az anya kimegy a szobából, és bezárja az ajtót. Hangok hallatszanak, és sikolyok, majd valami neki esik a bejáratnak. Az ajtó betörik és újra az apa képe bontakozik ki. A nagyobbik gyerek menekülőre fogja a dolgot, de keresztül esik egy lökés következtében az üvegajtón. Odakint vihar tombol, elnyomja a hangokat, az erkélyről vér és víz keveréke zuhog lefelé. „Meg akarok halni...“ hallatszik az elgyötört gyermekhang, majd semmi, csak a sötétség, a gyermek elájul. Kétségbeejtő sikoly, az anya gyermeke nevét kiálltja a semmibe: „Damen!“
Kórház, fehérség, egy hatalmas ágy, benne az elgyötört gyermek. Be van kötözve, a háttérben orvosok sugdolóznak, csak úgy repkednek a hihetetlen szavak: brutális verés, csonttörések, varrott sebek, bordatörés, alultápláltság, kiszáradás, zúzódások. Ez mind a kicsi ismertetőjele, aki még nem ébredt fel a jótékony homályból. Azonban lassan kezd magához térni, most látszik csak meg kedves, ártatlan kék szeme, amelyek csodálkozva tárulnak ki. Nem tudja mi történt, az oldalán fekszik, de amint meg akar mozdulni, közlik vele, hogy nem teheti meg, ugyanis csupa seb a háta. Bólogat, majd rendőrök jelennek meg és kérdezgetni kezdik. Nem mer megszólalni, behunyja a szemét, próbálja meg sem hallani a dolgokat. Végül a tisztek feladják és elmennek, ekkor megjelenik az apa. Dühös, suttogva fenyegeti meg a kicsit, hogy a családot megöli, ha bármit is el mer mondani a rendőröknek. Az bólogat, majd egy orvos jön a szobába, hogy újra elaltassa...
Ismét a házban, az először látott gyerekszobában vagyunk, de most már nagyobbnak tűnnek a gyerekek. Damen úgy tíz évesnek néz ki, az öccse úgy négy lehet, éppen játszanak. A hely olyan, mint a béke szigete, nevetnek, futkároznak, amíg meg nem hallják egy autó hangját. Szinte abban a pillanatban hullik szét körülöttük a nyugalom, a kicsi azonnal elbújik, a nagynak pedig mintha megfagyna az arca. A kép változik, az ajtót látjuk, belép rajta részegen az apa és megy a nappaliba, majd leül a tévé elé. Meccset néz, a kép alapján a 90-es években jártunk. Kiabál, követeli a sörét és a vacsorát. Az anyának már nyoma sincs, a gyermek lemegy és intézkedik. Közben próbál kitérni az útból. Hamarosan azonban már nem megy neki, az apa torkon ragadja, és a földre dobja, majd ráparancsol, hogy maradjon ott. Semmi nem mozdul, a fény változása jelzi az idő múlását. Hamarosan megjön a feleség, arca megint lila, gondterheltnek látszik, szeme körül aggodalmas ráncok sorakoznak. Valamit beszélnek, majd előveszi a vacsorát és felkiált a másik gyermeknek. Lejön, de fél és az apja mellé nem akar leülni. Erre az felmérged, elkapja, és jókora pofont zúdít neki. A továbbiakat nem látjuk, csak egy vérfagyasztó sikoly és egy reccsenés hallatszik. Utána az anya hisztérikus sikítása, ahogy ismételgeti a kicsi nevét: „Claude, térj magadhoz! Kérlek!“ Semmi reakció, az apa nevetve megy a kanapéhoz és ül le rá. Hamarosan már el is alszik. Közben a kép visszatér a kicsihez, aki még mindig mozdulatlan, szemei üvegesek, nyaka természetellenes szögben lóg. Mindenki kiérzi, hogy már nem él. Damen feláll mellőle és a szekrényhez lép. Sok nem látszik belőle, csak amikor megfordul, és a kezében ott virít egy balta. Arcán nem tükröződik érzelem, elindul az apja felé, szinte szobor módra, miközben az anya semmit nem lát halott gyermekén kívül. Az árnyékok látszanak, suhintás, majd egy fekete folt. A folt lassan gödörré válik, melybe két koporsót eresztenek le. Az egyik egészen picike, és hófehér. A másik hatalmas, fából van, és semmi dísze nincs. Arra senki nem néz rá, a kevéske gyászoló a fehér felett sír. Hallatszik a suttogás, amint a történteket mesélik el: „Azt mondják betörtek hozzájuk, ők azért úszták meg, mert nem voltak otthon. Szegény gyermek, négy éves volt csak...“ Óvatosan pislognak a sír mellett álló anyára és nagy fiára, akik a fehér koporsót figyelve sós könnyeket hullatnak.
A kép ráközelít a fiú arcára, amely változni kezd, majd vissza hátrál mutatva, hogy eltelt közben jó pár év. Már nem gyerek, inkább tini, a korát elég nehéz megmondani, valahol 18 és 20 év között lehet. Pedánsnak tűnik, nyugodt, egy könyvet olvas éppen, miközben próbál nem figyelni a többiekre. Kicsit mintha fiatalosnak tűnne, eléggé szétszórt és azonnal elpirul, ha valakinek feltűnik, hogy őt nézi az olvasmány felett. Inkább visszamélyed a könyvbe, amíg valaki elé nem lép. A fiú idősebbnek néz ki, erős, fekete bőrcucca van, miközben lesajnálóan kezdi sértegetni. Damen nem reagál, próbálja elengedni a füle mellett a dolgokat, de nem megy. Csengetnek, minden diák eltűnik, ő mégsem tud szabadulni. Hirtelen a srác lerántja róla a táskáját és a felsője hátul elszakad, láthatóvá téve a régi sebeket és az utánuk maradt hegeket. Csodálkozás suhan át az arcán, majd nincs ideje reagálni, ugyanis a fiú gyomorszájon vágja. „Ezt nem kellett volna...“ suttogja, miközben megfordul, és a szeméből hidegség árad. Már nem ugyanaz a fiú, belsőre biztosan nem. Vad, fékezhetetlen, és kegyetlen. Nem látja mikor kéne abbahagynia, addig veri a másikat, míg az mozogni tud. Utána még egyet bele rúg, és kacagni kezd. Hirtelen a fejéhez kap, összezuhan, majd félelemmel teli szemekkel kezdi el figyelni véres kezeit. Ijedten nézi az összevert srácot, majd felkapja a táskáját, és elrohan. Szinte szélvészként csapódik be utána a bejárati ajtó, és neki is dől. Látszik rajta, mennyire feldúlt, és mennyire fél. Nem mástól, saját magától és az erejétől. Nincs otthon senki, ezért a szobájába megy és az ágy alól húz elő valamit. Egy kés az, nagyon éles. Óvatosan végighúzza a csuklóján, a nyomán egy vékony vérpatak kezd el csordogálni. Jó ideig nézi, majd egyszerűen letörli. Most látszik csak, hogy nem ez az első ilyen vágás a kezén, jó pár sorakozik mellette. „Nem akarom!“ – suttogja, miközben kimossa a sebet és elteszi a fegyvert. Lefekszik az ágyára, aludni próbál. Hamarosan felkel, és teljesen idegen mozdulatokkal öltözni kezd. Ismét egy gyilkos szemét látjuk, miközben magához veszi a kést és kimegy. Egy sötét helyen vagyunk, olyan, mint egy diszkó. Dübörög a zene, a fényben csak néhány rángatózó test látszik, de a legtöbben nem táncolnak, hanem a partnerükkel csókolóznak. Ott van ő is, Damen éppen a falhoz szorít egy nála valamivel fiatalabb fiút, és keményen kényszeríti rá, hogy viszonozza a közeledését. Hamarosan mintha megunnák a dolgot, elindulnak kifelé, majd egy sikátorban folytatják a dolgot. Vadul csókolóznak, nem látja őket senki. A siú mosolyog, élvezi, egészen amíg elő nem kerül egy kés. Utána már inkább menekülne, de nem tud. Damen keményen megüti, majd levágja róla a ruhát, és a nyakához szorítja a fegyvert, egyenesen az ütőerére. Folytatja amit elkezdett, az egész helyet betöltik a szerencsétlen sikolyai. Majd egyszer csak elhalnak. Utána a kés lendül, és egy tépő hang kíséretében némi nyöszörgés hallatszik. A folytatás nem látszik.
A képen fekete a háttér, újságok potyognak egymásra, a szalagcímeken hirdetik, hogy a szadista gyilkos éppen kit ölt meg, és mit vitt el tőle. Mindegyik alanynak levágta egy testrészét, és eltűnt vele, a holtesteket pedig az utcán hagyta. Sok van, rengeteg mellett egy-egy arckép az áldozatokról, akik mind fiatalok és mosolyognak a kamerába. Egy idő után abba marad a hullás, helyette egy szobát látunk. Damen tér vissza, egy kék szemet dob az egyik befőttesüvegbe, amely még üresen áll. Nincs már sok ilyen, különböző testrészek sorakoznak jó párban. Ujjak, szemek, fülek, nyelvek, bőr darabok, vagy akár egy egész kéz várja további sorsát a tárolófolyadékban. Vigyorogva szemléli művét, majd hirtelen a fejéhez kap, szemei elkerekednek, és a földre zuhan. Sikoly tör fel belőle, majd kiáltás, végül szinte már nem is mozdul. Percekig csak pislog, könnyek gyűlnek a szemében, végül felnéz. Kétségbeesés, ez a legjobb szó arra, ami az arcáról sugárzik. A félelem önmagától és persze a tetteitől. „Ne, ezt nem akartam... nem hagyhatom“ szavai suttogásként szelik át a levegőt, majd a kés ismét bele markol a csuklójába. Ezúttal sokkal mélyebben, majd a másik kezébe is. Folyamként zuhog a vörös lé, ő pedig csak nézi, könnyek között. Egy idő után elájul, bele saját vérébe. A kép immár véglegesen elsötétedik, és megjelenik egy felirat:


„A film megtörtént eseményeken alapszik, Damen Gerrara sorozatgyilkos igaz történetét meséli el, nyugodjon békében!“


- Ez nagyon szar, nem csodálom, hogy bukás lett... – szólal meg az egyik férfi, pontosabban fiú, kb. 24 éves.
- Mi volt vele a baj? – csodálkozott a másik sértődötten.
- Lássuk csak. Először is a befejezés, ki hinné el, hogy tényleg megtette? Ráadásul pedig nincs érzékelve, mikor bukkan fel először a másik énje Damennek. Ja, és életemben nem halottam még ilyen gáz anagrammát, mint a Damen Gerrara! – teszi hozzá.
- Mintha olyan könnyű lenne a nevedből egy normálisat alkotni! Örülj, hogy még életedben filmet csináltak rólad! – duzzog a másik.
- Te még mindig csak egy kezdő rendező vagy gyenge próbálkozással, és ráadásul ezzel a lendülettel ki is nyírtál. Nem tudom a főszereplő kölyköt honnan húztad elő, de a hegek a hátán eléggé hamisak. Azt hittem, láttad már eleget az enyémeket, hogy magadtól rájöjj... – húzta el látványosan a száját.
- Az túl durva lett volna.
- Szemet bezzeg mertél használni. Egyetlen szerencséd, hogy az átváltozásom kihagytad belőle, és a tényt, hogy kiknek segítek.. Meg mi az már, hogy megbántam? Soha nem bántam meg ezeket a tetteimet, még ha neked túl durvák is.
- Gondoltam, hogy beleteszem. - felel a másik az első két mondatra, a többi részét elengedi füle mellett.
- Ugye, nem gondoltad ezt komolyan?
- Ha azt mondod, az ágyban bosszulod meg, a válaszom igen. – mosolyog gúnyosan.
- Haha... Elmondtam neked életem történetét, de nem akarom sehol újra látni! – fordul felé az idősebb, Yami morcos képpel.



Egyéb: ~ Sálálá, itt lesz 1-2... ~
1 ) Régen LSD-zett, és pont abba a szerencsétlen kategóriába tartozik, akinél flashback lépett fel, azaz bármikor jelentkezhetnek nála tripek(pszichodelikus utazás, amit akkor él át az ember, mikor LSD-zik), a drog használata nélkül is. Ez általában kimerül érzelmi hullámzások, mikroálmok és egyensúlyzavar képében.
2 ) Skizofrén. Ún. "pozitív" tünetek közül mindegyik előfordul nála, negatívak közül csak a Wahn-állapot (németül őrület), amikor úgy érzi, mintha valamilyen ködben bolyongana.
3 ) Az élet nagyon kicseszett vele, mert Tourette szindrómát is megállapítottak: néha akaratlanul is hangosan káromkodik, ugat, nyüszít, vagy esetleg rugdal, csapkod, felugrik.
4 ) Eszméletlenül mazochista, még talán azt is élvezné, ha tőből kitépnék a lábát ~ Imádtam, mikor a combom legerősebb izmába belenyomtak egy tőrt. Szóval kínzással velem semmire sem lehet menni. ~ Kiskorában nem volt az, ez nagyjából 14 éves kora körül alakult ki, először csak enyhén, majd egyre erősödött.
5 ) Mióta teliholdaknál átváltozgat, nemhogy javult volna a szeme, még rosszabbodott is: farkasvak lett, azaz szürkülettől homályosan lát, de elég durván. ~ Jó, oké farkas vagyok, ez meg farkasvakság, de az igazi farkasok tökéletesen látnak ilyenkor... Mindegy, a szaglásom meg felerősödik mégjobban ilyenkor ~
6 ) Fentiből következik, hogy vérfarkas, kiskora óta.
7 ) Öhm, most mondjam, hogy meleg? ~ Úgyis nyilvánvaló... ~
8 ) Háta és lába tele van hegekkel
Állat: Egy fekete, hosszúszőrű csivava //amúgy tényleg ő lenni avi kutyusa//, aki minden névre hallgat. ~ de hivatalosan Koron. ~

Elfogadva

Irány avit foglalni majd játszani!