Sarsa Frensis

Név: Sarsa Frensis
Születési hely, év: London 1986. Szeptember 21.
Kor: 26
Titulus: bájitalmester, műkincstolvaj
Származás: aranyvér
Álláspont: rossz, bár leginkább saját magához lojális
Elemi mágia: nincs
Pálca: akácfa, kígyóméreggel 11 hüvelyk
Play By: Megan Fox


Jellem:
Neveltetése miatt eléggé zárkózott, mindenben a maximumra törekszik. Ez a kapcsolataira is rányomja a bélyegét. Hűvös, távolságtartással viseltetik mindenki iránt. Ha elő is fordul, hogy valakit közel enged magához, annak sosem lesz jó vége. Minden ilyen esetnél meghalt az illető, vagy elárulták, így inkább nem is erőlködik. Magányos farkas.
Ha valaki árt neki, akár csak szavak szintjén is, azt nem átallja megbosszulni. Könnyedén ránt pálcát, ám ha rossz kedve van, nem vesződik átkokkal, félelmetes gyorsasággal hajít tőrt az ember különböző testrészeibe. Azonban, amilyen jól bánik az átkokkal, ugyanolyan gyenge a gyógyító bűbájok terén, ha komolyabban megsérül, segítségre van szüksége, bár a bájitalai közt akad gyógyító erejű is.

Kinézet:
Egyhetvenöt magas, hosszú barna hajú, barna szemű, karcsú, hajlékony nő. Utóbbi tulajdonságát a vívásnak köszönheti. A hátán egy tetoválás van, egy rövidke szöveg, ami arra emlékezteti honnan jött, és mit nem feledhet el.
"Eredendő vétek, vágyni és remélni a szépet."
Ruháit mindig a kényelem szerint válogatja össze, ügyelve rá, hogy a köpenyében legalább három tőr lapuljon. Ezenkívül, ha csizmát hord, biztosan lapul benne valami szúrós tárgy. Családja arisztokratikus szokásai leginkább az öltözékében köszönnek vissza, mindig elegáns, kifogástalan, bár kényelmes holmikat visel. Kivéve ha dolgozik... Olyankor csak és kizárólag a praktikum számít.


Történet:
Kislány volt még, mikor egész családjával együtt elhagyta Angliát, és Kelet-Európába költöztek, valahova a hegyek közé.
Családja, mindig is az aranyvérű arisztokráciához tartozott, tagjai előszeretettel alkalmazták a fekete mágia nemtelen eszközét, és ezzel szinte karöltve járt, hogy náluk, a gyereknevelés módja sem volt éppen mindennapi.
Mikor Sarsa betöltötte hatodik évét, anyja megajándékozta egy szép, fényes, csillogó tőrrel, és tanárként három bátyját adta mellé, akik kíméletlenül megtanították a lánynak, hogyan is védheti meg magát. Persze ez nem ment rögtön, hisz az alig néhány éves Sarsa, először még védekezni sem tudott, és bár hozzászokott az otthoni rideg környezethez, nem volt neki furcsa, hisz azt sem tudta, hogy lehetne más, de arra sosem számított, hogy azok fognak rátámadni a legváratlanabb pillanatokban, akikhez eddig mindig futott félelmében. Mire tíz éves lett, biztonságosan forgatta a különböző szúrófegyvereket, így szülei elérkezettnek látták az időt, hogy pálcát adjanak a kezébe. Fivérei ekkora már elköltöztek, szétszóródtak a világban, magára hagyták a kislányt a rideg kőfalak között, ahol mogorva apján és házsártos természetű anyján kívül, csak félbolond nagyszülei nyújtottak társaságot. Ha vendég is jött hozzájuk, vele senki sem foglalkozott. Így nem volt csoda, hogy Sarsa mágiája a durvább, ártó jellegű varázslatokban teljesedett ki.

Szinte falta a könyveket, mivel ez volt az egyetlen módja, megfelelni a lehetetlen követelményeknek. Szépen lassan rájött, a világ másról is szól, nemcsak a folyamatos, szinte véget nem érő párbajokról és a varázsigék állandó mormolásáról. Kezdetben, csupán a mágia egy új ágával, a bájitalokkal, kezdett ismerkedni, majd egész egyszerűen beleszeretett a főzetek varázslatos világába. Ez nyújtott számára menedéket az otthoni gondok elől. Amíg a vívásórákon, amit apja tartott neki, mindig fájt mindene és folyamatosan megsérült, mindegy mennyire volt jó, és a varázslatokkal vívott párbajt sem úszta meg épp bőrrel, a bájitalok nem bántották és ösztönös tehetségének köszönhetően, mind kevesebbszer robbantotta magára a labort. Ezek lettek az ő menedékei.

Tizenöt éves korában, szülei úgy határoztak, jobb lesz, ha iskolába is jár, így az utolsó két évre beíratták egy nevenincs varázslótanodába. Hamar rájött, régen tudja már a tananyagot, bár a fehér mágia és gyógyítás terén tudtak neki újat tanítani. Két évig, amíg odajárt, felfedezte mennyi mindenről is maradt le, amiért elzárva kellett élnie, és ez nagymértékben tovább fűtötte a haragot szívében szülei iránt.

Az iskola elvégezése után hazatért, de mikor látta, hogy szülei ismételten be akarják zárni, elege lett. Rögtönzött párbajra hívta őket, és mivel a meglepetés ereje vele volt, és mert nem számítottak rá, hogy tényleg komoly kárt tudna bennük tenni - az alig tizenhét éves lányuk -, nem vették komolyan.
Sarsát azonban túl jól tanították ki… Mindkettejükkel végzett, apját a halálos átok találta el, anyját pedig leszúrta. Mikor kitisztult a feje, megrettent saját tettétől és elfutott, mindent hátrahagyva menekült vissza Angliába testvérei bosszúja elől. Nevet változtatott - a sokat mondó McHaligenről Frensisre -, és elölről kezdte az életét.

Négy-öt évig egy patikában dolgozott, azonban egy nap legidősebb bátyja rábukkant, és az utca kellős közepén folytatták le legvégső párbajukat, amit Sarsa nyert meg. Ekkor vesztette el állását és jól felépített életét. Úgy döntött nem kezdi elölről, felvállalja tettét, hisz rájött, az is ő volt, aki végzett az emberekkel, attól még nem lesz jobb, ha elfut.
Mivel testvérei kitagadták a családi vagyonból, és mivel az utcai halálos kimenetelű párbaj után rendes munkát sehol sem kapott, bár a börtönt megúszta, nem tudta magát tisztára mosni, így pénzért bármilyen sötét megbízást elvállalt.

Betörőként kifosztott, több nagyhatalmú mágust, rejtekhelyeket tört fel, és már régen betiltott bájitalokat, mérgeket készített, s adott el jó pénzért. Aztán egy nap rossz emberhez tört be.

Egy megbízója, busás jövedelmet ígért neki, ha megszerez egy igen ritka könyvet. Elindult megkeresni, és rá is talált, a nyomok egy kastélyba vezettek, és nem igazán foglalkozott vele ki is lakhat ott. Az informátor szerint a kastélyt Azgard néven emlegették.
Mindenesetre Sarsa ment, hogy elhozza a könyvet, azonban az irodában, ahonnan a mágikus lenyomat érkezett, meglepték. Már a kezében volt a zsákmány, így nyilvánvaló volt, hogy tolvaj, de a tulajdonos ahelyett, hogy megölte volna, inkább munkát ajánlott neki.
Így került kapcsolatba a halálfalókkal. Azóta néhány megbízatást teljesített nekik, de leginkább a saját útját járja.



Egyéb: Imád vívni, tőrt hajítani és igen jó is benne, néhány méteren belül biztosan célba talál. Munkája a hobbija: ritka és végletekig bonyolult bájitalok kikísérletezése, megfőzése.
Állat: Nincs. Gyakran változtatja a lakhelyét ahhoz, hogy állatot tartson.