Rex Hunter

Név: Rex Hunter
Születési hely, év: Washington, 1985 február 2
Kor: 27 éves
Titulus: Halálfaló
Származás: Félvér (de nem tudja biztosan)
Álláspont: Rosszak
Elemi mágia: Sötét hatalom
Pálca: 10.5 hüvelykes, mogyoró, thesztrál szőr maggal.
Play By: Kamijo a Versailles-ből


Jellem:
Az őszinteséget, nyíltságot, becsületet még hírből sem ismeri. Általában nem gyilkos természetű, csak ha felbőszítik, vagy kizökkentik a türelméből. Modora elviselhető, tud udvarias is lenni ha úgy hozza a szükség, de leginkább nem beszélget senkivel, amolyan igazi magányos farkas. Ereje is elég nagy, de a rejtélyesség, ami körülveszi nem teszi túl vonzóvá se a lányok sem pedig a barátkozni vágyók szemében. Sötétnek nevezhető múltja, éjjelente kísérti, emiatt a kedve is sokszor morgós. Annak ellenére, hogy kikkel, és hogyan nőtt fel, viszonylag kiegyensúlyozottnak mondható, és nevetni is szokott. Természete aljasnak, és számítónak mondható leginkább, mert ugye ebben nőtt fel, erre nevelték, és ez neki így elfogadható volt, lévén nem ismert semmi egyebet. Persze nem legyőzhetetlen, és egyetlen gyengéje a forró csoki, meg persze a zeneszó.

Kinézet:
Kimondottan magas, 190 centis, szőke szépség. Haja, éppen csak a szemébe lóg, és vakító szőke, de az a természetes szőke, szemei kékek, és abszolút nem tükröznek semmiféle érzelmet. Ettől válik veszedelmessé. Alakja karcsú, de izmos, tehát nem kerül alulra egy fizikai támadásban sem, ha úgy adódik. Általában elegáns ruhákban jelenik meg, de felvesz mindent, ami szerinte jól áll neki. Fontosnak érzi a külsejét, mert az első szembejövő, azt fogja látni, nem pedig az értelmét. Általában hosszú kabátot hord, ami lehet bőr, vászon, ballon, mikor milyen időjárás uralkodik. Kezein kesztyűket szokott hordani, nyakában egy apró pentagramma lóg, közepén egy fekete kis kővel, aminek segítségével nagy nehezen bele tud látni a jövőbe. Jobb gyűrűsujján egy gyűrűt visel, más ékszert nem vett magára soha.


Történet:
Whasingtonban született, 1983-ban egy szép májusi napon, ami számára talán mégsem volt olyan szép. Édesanyja, rögtön azzal fogadta, hogy meg akarta ölni, nem kívánt gyermekét, akiről kiderült, hogy egy életerős kisfiú. A boszorkány, Caroline önző asszony volt, és nem bírta elviselni a gondolatot, hogy önmagánál jobban szeressen valakit, így hát egy lepelbe csomagolta a kicsit, és letette az egyik közeli templom lépcsőjére. Még nevet sem adott neki, és egy mosollyal sem köszöntötte a kicsinységet. Elment, és leszállt az éjjel, a levegő lehűlt, a kicsi pedig fázni kezdett a nem túl meleg lepelbe, és hangosan felsírt. A hangra egy közelben garázdálkodó banda figyelt fel, akik első meglepetésükben semmit nem tudtak kezdeni egy gyerekkel, ezért hát fogták, és elvitték egy nemrégen szülő asszonyhoz, aki tejével tudta táplálni Belust is. Két éves koráig volt az asszonynál, aki ugyanúgy etette és szerette, mint saját édes lányát, azonban a sors ismét közbeszólt. A banda, akik megtalálták a kicsit, visszajöttek, és az egyikük magával vitte, saját otthonába, ahol az éppen aktuális barátnője nevelgette Belust. Ahogy nőtt, úgy lett egyre érdeklődőbb a világ iránt, és hamar megtanulta azt is, hogy nem tanácsos kérdeznie, mert annak nem örülnek. Ahogy nőtt, kezdett hozzászokni a durvaságokhoz, és csípős megjegyzésekhez, amiket kapott, hogy mégis mit keres ott egy gyerek, és hogy kinek van rá szüksége, nem ér semmit, nem képes semmit sem csinálni. Nem csoda, hogy hamar rákapott ő is a tolvajlásra, és annak sokkal durvább módjaira is. 16 éves korában már profi bűnözőnek mondhatta magát, és kegyetlenül rabolt, és követte „nevelői” példáját, csak hogy a szép világnak, ennek a romlott életnek, azzal lett vége, hogy a fiú felfedezte magában, hogy képes a mágiára, tárgyakat mozdított meg akarattal, és később rájött, hogy ez nem lehet csak a véletlen műve, így hát titokban gyakorolni kezdett és végül egész tűrhető szintre fejlesztette fel magát. Aztán nem sokra rá, egyik rablásuk alkalmával találkozott egy idős varázslóval, akit meg akart ölni, de az mágiával védekezett mire Belus megtorpant, és ahelyett hogy végzett volna az öreggel, elkezdett vele beszélgetni, és az öreg tanítgatta meg hogy az erősebb varázslatokhoz pálca kell, és hogy hol tud olyat szerezni, hogyan tudja használni, és sok más apró, mégis hasznos dolgokra. Miután megtanulta rendesen, tudatosan használni a varázserejét, 19 éves korában, egy nagy veszekedés alkalmával elszabadította minden erejét, testi erőben még nem lett volna verhetetlen, de a mágia ellen nem tudtak mit tenni a banda tagok, így a fiú jószerével kivégezte társait, akik gyakorlatilag felnevelték, bár nem igen volt számára köszönet benne. A szörnyű gyilkosság után, elhagyta a várost de még az országot is, és elkezdte még jobban fejleszteni magát, testileg és mágiailag is. Rengeteget tanult, és így elég nagy műveltségre tett szertt. Külföldön, a megélhetés érdekében folytatta bűnös életét, és továbbra sem érzett semmiféle megbánást, vagy könyörületet az iránt, aki éppen az útjába került. Azonban fontos különbség, halott társaival szemben, nem volt nagyhangú, dicsekvő, szájhős, ő a tettekkel bizonyította, hogy nem érdemes belekötni, és csendes természete ellenére, nem vehető a semmibe. Nem sokkal később hallott egy felemelkedő mágusról, és úgy gondolta megnézi magának, a végén még alkut is köthetnek. Vándorlása során beutazott elég sok helyet, és gyakorlatilag 25 évesen csatlakozott hivatalosan a Leaderhez. Nem mint követője, hanem inkább csendes társa, és szövetségese, hiszen Belus, nem akart többé senki bábja lenni, és senkit sem szolgálni, ezt valamiért a Leader el is fogadta, és azóta is tart ez a pokoli szövetség, egymás megsegítése miatt. Nem sokat van egy helyben, általában utazik, és sanyargatja a népet, de most, hogy ekkora felhajtás keletkezett a halálfalók körül, ő is megjelent a közelben. Kiléte még a halálfalók előtt sem teljesen tiszta, amit gátlástalanul ki is használ.
A Leader, erős szövetségese bukása után, úgy döntött, ahogyan jött, úgy el is megy, hiszen nincs többé dolga itt, és útját északnak vette, hogy újabb kalandokat keressen norvég földeken járva, és érezze az északi hideget. Nem sok időt töltött, vándorolva, inkább egy kastély melletti kis kikötővárosba vette be magát, és onnan követi nyomom hogy mi történik az ügy utóhatásaként.



Egyéb: -
Állat:Egy önkényes hozzá költöző kis denevér, aki követi őt, és általában a ruhájáról szokott lelógni. A neve Noah.